Más emberek egészen mások, mint mi, s (...) nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk.
- Molnár Ferenc

2018. január 26., péntek

5. Felírás | Pásztor szív



Heyho!
Elérkeztünk egy érzelmes részhez, amiben kiderül, hogy még egy sokat akaró,
bunkó fiúnak is lehet kedvesség a szíve mélyén.
Kellemes olvasást! ❤️


xoxo.: Fanni


  - Csak nem lógunk az iskolából, drága?
  - Nem, és vedd le rólam a kezed! - szorítottam meg Marci kezét, majd leszedtem magamról - Most rohadtul nincs kedvem vitába szállni veled, szóval légyszíves menj el, és hagyj békén.
  - Milyen kedves szavak, egy csöppet sem kedves lánytól.
  - Mit nem értesz azon, hogy hagyj békén?! Ilyen nehéz a felfogásod?! - emeltem meg rá a hangomat.
A fiú csak vállat vont, majd egy laza mozdulattal lehúzta a nyakamról a sálamat, és szorosan fogta kezei közé.
  - Akkor asszem meg is van a békítődíj, amiért belelöktél a vízbe - mosolygott rám ismét.
  - Add vissza, ez lopás! - nyúltam a sálam után, de ő felemelte a kezét, így nem értem el.
  - Csak kiegyenlítettem a számlát. Meg amúgy is - nézte meg jobban a sálamat -  Tetszik. Nem adom vissza.
Itt lett elegem végleg a mai napból. Nem elég, hogy reggel elkapott Marci, utána még fel is függesztettek, és most elvette a sálamat, amit Gergőtől kaptam szülinapomra.
  Túlcsordultak bennem az érzések, és a bánatok, melyek könny formájában távoztak a lelkemből.
  - El ne kez-
  - Rohadj meg! Kurvára rohadj meg, Pásztor Márton! És a hozzád hasonlók is! - könnyeimtől alig láttam, és az a dolog, hogy pont előtte vagyok gyenge, még jobban bántott.
  - Most komolyan azért sírsz, mert elvettem a sálad? - vonta fel a szemöldökét.
  - Elegem van a mai napból, de főleg belőled...
  - Történt valami? - kérdezte komolyan.
  - Na nem - néztem rá hirtelen - Ne játszd nekem a kedvest! Tudom jól, hogy rohadtul nem érdekel mi van velem.
  - És attól még nem akarod elmondani, hogy mi a bajod? - nézett rám kérdő tekintettel.
  - Miért pont neked kéne? Te az ellenségünk vagy!
  - És ettől függetlenül egy érző ember.
  - Hagyj békén - vettem szaggatottam egy mély levegőt.
Marci nem szólt semmit, csak belenyúlt a zsebébe, és pillanatok múlva egy csomag zsebkendőt vett elő.
  - Nesze - nyújtotta felém.
Értetlenül néztem rá.
  - Most komolyan azt akarod, hogy még az orrod is kifújjam?
Akaratom ellenére is egy apró nevetés hagyta el a számat.
  - Van egy lány osztálytársam - kezdtem el magyarázni, miután kissé lenyugodtam - Folyton szekál, és ribancnak tart, amiért csak fiú barátaim vannak. És a héten már másodjára érte el, hogy megtépjem - suttogtam el a végét.
Ezúttal Marci nem tudta megállni nevetés nélkül.
  - Most mi mi olyan nevetséges?!
Legyintett mire folytattam.
  - 2 hét felfüggesztést kaptam.
  - Az igen, Ms. Verekedős.
  - Ne hívj így.
  - Csak az igazat mondom. Egyébként ezért nem érdemes itt sírnod. Szard le és kész. Na vedd már el ezt a szart, mert lefagyik a kezem - szólt kissé morcosan.
  - Köszönöm - suttogtam magam elé.
Soha nem hittem volna, hogy pont neki fogom mondania azt, hogy köszönöm.
  - A sálért volt - lebegtette a kezében.
  - Azt pedig igazán visszaadhatnád - szóltam, miközben kifújtam az orromat.
  - Majd még meglátom - indult el a sálammal.
  - Még mindig utállak - kiabáltam utána.
  - Az jó. De jössz nekem még egy üdítővel is a mai napért.
  - Mi van? - néztem rá felvont szemöldökkel, és így követtem őt, míg el ne tűnt.

Apa nem volt otthon, így csak elmentem egyet zuhanyozni, hogy kitudjam tisztítani a fejemet.
  Marci miért volt velem ilyen rendes? Mit akarhat tőlem, de most komolyan?
A jóleső zuhany után a szobámban helyezkedtem el, és egészen délutánig sorozatokat néztem.
Már délután kettő. Boka azt mondta, hogy egyedül ne menjek sehova. De akkor miért nem jönnek értem, hogy elmenjek velük a Grundra? Számtalanszor hívtam őket, de senki nem veszi fel, és az üzenetekre se válaszolnak.
  - Na de jó - sóhajtottam el magam.
Már 4 óra. Apa hamarosan hazajön. Gergőék meg sehol. Most az egyszer engedelmeskedek, és megvárom őket.
  Azonban hiába vártam, senki ne jött értem.
  - Megjöttem - már hallottam is apa hangját az előtérből.
  - Szia - mentem hozzá, majd adtam neki egy puszit.
  - Mi újság kincsem?
  - Igazából van valami, ami nem várhat - haraptam az ajkaimra.
  - Mi történt?
  - Apa - szedtem össze a bátorságom - Felfüggesztettek.



Félek a büntetéstől, de már nem vonulhatok vissza.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Előző részek

5. Felírás | Pásztor szív